Folyóirat:Ökológia és Evolúció, 8(12). szám, 6280–6289. oldal.
Faj (madár):Nagy fehérhomlokú lúd (Anser albifrons), tundrai vetési lúd (Anser serrirostris)
Absztrakt:
A kelet-ázsiai vándorló vízimadár állománya az 1950-es évek óta jelentősen csökkent, különösen a Kínában telelő populációk esetében. A természetvédelmet súlyosan akadályozza a vonulási mintákkal és a pihenőhelyekkel kapcsolatos elsődleges információk hiánya. Ez a tanulmány műholdas nyomkövetési technikákat és fejlett térbeli elemzéseket alkalmaz a Jangce ártere mentén telelő nagy fehér lilik (Anser albifrons) és tundrai vetési lúd (Anser serrirostris) tavaszi vonulásának vizsgálatára. A 2015 és 2016 tavaszán 21 egyedtől gyűjtött 24 nyomvonal alapján megállapítottuk, hogy az Északkelet-kínai-síkság messze a legintenzívebben használt pihenőhely a vonulás során, ahol a libák több mint egy hónapig tartózkodnak. Ezt a régiót intenzíven mezőgazdasági fejlesztésnek is alávetették, ami ok-okozati összefüggésre utal a Kínában telelő kelet-ázsiai vízimadár állományának csökkenésével. A pihenőhelyként használt víztestek védelme, különösen az intenzív táplálékkereső területekkel körülvett populációké, kritikus fontosságú a vízimadár túlélése szempontjából. A tavaszi vonulás során használt központi terület több mint 90%-a nem védett. Javasoljuk, hogy a jövőbeli terepi felmérések ezekre a területekre irányuljanak, hogy megerősítsék a vándorló vízimadarak populációszintű relevanciáját, és a kritikus tavaszi pihenőhelyeken található központi pihenőterületeket integrálják a vonulási útvonal mentén található védett területek hálózatába. Ezenkívül a központi pihenőhelyen fellépő potenciális madár-ember konfliktust tovább kell vizsgálni. Tanulmányunk bemutatja, hogy a műholdas követés és a térbeli elemzések kombinációja hogyan nyújthat kulcsfontosságú információkat a csökkenő populációjú vándorfajok védelmének javításához.
KIADVÁNY ELÉRHETŐ:
https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/ece3.4174
