Folyóirat:Ökológiai Kutatások, 34(5). szám, 637–643. oldal.
Faj (madár):Énekeshattyúk (Cygnus cygnus)
Absztrakt:
A mozgáskörzet és az élőhely-használat a madárökológia központi elemei, és ezen szempontok tanulmányozása hasznos lesz a madárpopulációk védelmében és kezelésében. Hatvanhét hattyút láttak el globális helymeghatározó rendszerrel a Henan tartománybeli Sanmenxia vizes élőhelyen, hogy részletes helyadatokat szerezzenek 2015 és 2016 télen. A hattyúk mozgáskörzetének mérete a középső telelési időszakban volt a legnagyobb, ezt követte a korai és a késői időszak, és a méretek szignifikánsan eltértek a három telelési időszak között. Jelentős különbségek voltak az élőhely-használatban a különböző telelési időszakok között. A korai időszakban a hattyúk főként a vízi füveket és a kiemelkedő növényzetű zónákat használták, és főként mesterséges táplálékkiegészítésre támaszkodtak a középső időszakban a természetes táplálkozóhelyek hiánya miatt. A késői időszakban a hattyúk főként az újonnan kiemelkedő szárazföldi füves zónát használták. A mély vizet kivéve a többi vízszint használata szignifikánsan eltért a különböző telelési időszakok között. A korai telelési időszakban a hattyúk általában az alacsony és magas vízszintű területeket részesítették előnyben; A középső időszakban főként a közepes és magas vízállású területeken tartózkodtak, és a késő téli időszakban a mély vízállás kivételével az összes vízállási területet kihasználták. Arra a következtetésre jutottak, hogy a hattyúk bizonyos növényeket, például a nádat, a gyékényt és az istállófüvet kedvelik, és hogy a vízmélységnek megfelelőnek kell lennie a hattyúk számára, a vízszint pedig lejtősen változik.
KIADVÁNY ELÉRHETŐ:
https://doi.org/10.1111/1440-1703.12031
