A modern nyomkövetési adatok és a történelmi feljegyzések kombinálása javítja a keleti kis lilik (Anser erythropus) nyári élőhelyeinek megértését.

Faj (madár):Kis lilik (Anser erythropus)

Folyóirat:Ökológia és evolúció

Absztrakt:

A kis fehérhomokú lúd (Anser erythropus), a „szürke” lúdok legkisebbike, az IUCN Vörös Listáján sebezhetőként szerepel, és az elterjedési terület minden államában védett. Három populációja van, amelyek közül a legkevésbé tanulmányozott a keleti populáció, és Oroszország és Kína között oszlanak meg. A költőhelyek rendkívüli távoli fekvése miatt a kutatók számára nagyrészt elérhetetlenek. A látogatás helyettesítéseként a madarak telelőhelyről történő távoli követése lehetővé teszi nyári elterjedési területük feltárását. Három éven keresztül, nagy pontosságú GPS-követő eszközök segítségével, tizenegy A. erythropus egyedét követték nyomon Kína kulcsfontosságú telelőhelyétől az északkelet-oroszországi nyári és pihenőhelyekig. A követésből származó adatokat, amelyeket terepi felmérések és irodalmi feljegyzések is alátámasztanak, felhasználták az A. erythropus nyári elterjedésének modellezésére. Bár a korábbi szakirodalom foltos nyári elterjedési területet ír le, a modell egy összefüggő nyári élőhely-tartományt sugall, bár a mai napig végzett megfigyelések nem erősítik meg, hogy az A. erythropus jelen van a modellezett elterjedési területen. A legmegfelelőbb élőhelyek a Laptyev-tenger partjai mentén találhatók, elsősorban a Léna-deltában, a Jana-Kolima-alföldön, valamint Csukcsföld kisebb alföldjein, keskeny parti nyúlványokkal a nagyobb folyók, például a Léna, az Indigirka és a Kolima mentén, a folyásirányban. Az A. erythropus jelenlétének valószínűsége az 500 méternél alacsonyabb tengerszint feletti magasságú területekhez kapcsolódik, ahol gazdag vizes élőhelyek, különösen parti élőhelyek, valamint olyan éghajlat uralkodik, ahol a legmelegebb negyed csapadékmennyisége körülbelül 55 mm, az átlaghőmérséklet pedig június-augusztusban 14°C körül alakul. Az emberi zavarás szintén befolyásolja a helyszín alkalmasságát, a fajok jelenlétének fokozatos csökkenése az emberi településektől körülbelül 160 km-re kezdődik. Az állatfajok távkövetése áthidalhatja a fajok elterjedési mintázatainak megbízható becsléséhez szükséges tudásbeli hiányosságot a távoli területeken. A fajok elterjedésének jobb ismerete fontos a gyors globális változás nagyléptékű ökológiai következményeinek megértéséhez és a természetvédelmi kezelési stratégiák kidolgozásához.