Faj (madár):Keleti gólya (Ciconia boyciana)
Folyóirat:Ökológiai indikátorok
Absztrakt:
A vándorfajok a vonulás során különböző régiókban különböző ökoszisztémákkal lépnek kölcsönhatásba, ami környezetileg érzékenyebbé és ezáltal a kihalással szemben jobban kiszolgáltatottá teszi őket. A hosszú vonulási útvonalak és a korlátozott természetvédelmi erőforrások miatt a természetvédelmi prioritások egyértelmű meghatározása szükséges a természetvédelmi erőforrások elosztási hatékonyságának javítása érdekében. A vonulás során a hasznosítási intenzitás térbeli-időbeli heterogenitásának tisztázása hatékony módja a természetvédelmi területek és a prioritások meghatározásának. 12 keleti fehér gólyát (Ciconia boyciana), amelyeket az IUCN „veszélyeztetett” fajként sorolt be, műholdas nyomkövetővel szereltek fel, hogy óránként rögzítsék helyzetüket egész évben. Ezután távérzékeléssel és dinamikus Brown-híd mozgási modellel (dBBMM) kombinálva azonosították és összehasonlították a tavaszi és őszi vonulás közötti jellemzőket és különbségeket. Eredményeink a következőket mutatták: (1) a Bohai-perem mindig is a gólyák tavaszi és őszi vonulásának fő megállóhelye volt, de a hasznosítási intenzitás térbeli eltéréseket mutat; (2) az élőhely-választásbeli különbségek a gólyák térbeli eloszlásában mutatkozó különbségeket eredményeztek, ezáltal befolyásolva a meglévő természetvédelmi rendszerek hatékonyságát; (3) az élőhelyek természetes vizes élőhelyekről mesterséges felszínekre való áttérése környezetbarát földhasználati módok fejlesztését teszi szükségessé; (4) a műholdas követés, a távérzékelés és a fejlett adatelemzési módszerek fejlődése nagymértékben elősegítette a mozgásökológiát, bár ezek még fejlesztés alatt állnak.
KIADVÁNY ELÉRHETŐ:
https://doi.org/10.1016/j.ecolind.2022.109760
