Faj (madár):Hattyúliba (Anser cygnoides)
Folyóirat:Távérzékelés
Absztrakt:
Az élőhelyek elengedhetetlen teret biztosítanak a vándormadarak túléléséhez és szaporodásához. A potenciális élőhelyek azonosítása az éves ciklusszakaszokban és azok befolyásoló tényezőiben elengedhetetlen a vonulási útvonal mentén történő természetvédelemhez. Ebben a tanulmányban nyolc hattyúliba (Anser cygnoides) műholdas követését végeztük el, amelyek a Poyang-tavon (28°57′4.2″, 116°21′53.36″) teleltek 2019 és 2020 között. A Maximum Entropy fajeloszlási modell segítségével vizsgáltuk a hattyúlibák potenciális élőhely-eloszlását a vonulási ciklusuk során. Elemeztük a különböző környezeti tényezők relatív hozzájárulását az élőhely-megfelelőséghez és a természetvédelmi állapothoz a vonulási útvonal mentén található egyes potenciális élőhelyek esetében. Eredményeink azt mutatják, hogy a hattyúlibák elsődleges telelőhelyei a Jangce folyó középső és alsó szakaszán találhatók. A pihenőhelyek széles körben elterjedtek, főként a Bohai-peremen, a Sárga-folyó középső szakaszán és az Északkeleti-síkságon, és nyugat felé Belső-Mongóliáig és Mongóliáig terjedtek. A költőhelyek főként Belső-Mongóliában és Kelet-Mongóliában találhatók, míg néhány szétszórtan található Mongólia középső és nyugati részén. A főbb környezeti tényezők hozzájárulási arányai eltérőek a költőhelyeken, a pihenőhelyeken és a telelőhelyeken. A költőhelyeket a lejtő, a tengerszint feletti magasság és a hőmérséklet befolyásolta. A lejtő, az emberi lábnyomindex és a hőmérséklet voltak a fő tényezők, amelyek befolyásolták a pihenőhelyeket. A telelőhelyeket a földhasználat, a tengerszint feletti magasság és a csapadék határozta meg. Az élőhelyek védettségi állapota 9,6% a költőhelyek, 9,2% a telelőhelyek és 5,3% a pihenőhelyek esetében. Eredményeink így kritikus nemzetközi értékelést nyújtanak a lúdfajok potenciális élőhelyvédelméről a kelet-ázsiai vándorlási útvonalon.
KIADVÁNY ELÉRHETŐ:
https://doi.org/10.3390/rs14081899
