Folyóirat:Madárkutatás, 10(1). szám, 19. o.
Faj (madár):Nagy fehérhomlokú lúd (Anser albifrons)
Absztrakt:
A vándorláselmélet szerint, és néhány empirikus tanulmány is kimutatta, hogy a legjobb költőhelyekért való verseny és a szaporodási siker növelése érdekében a nagy távolságra vonuló madárfajok a tavaszi vonulás során hajlamosak az időminimalizálási stratégiát alkalmazni, ami rövidebb tavaszi vonulási időtartamot eredményez az őszihez képest. GPS/GSM adók segítségével 11 nagy lilik (Anser albifrons) teljes vonulását követtük nyomon Délkelet-Kína és az orosz sarkvidék között, hogy feltárjuk a kelet-ázsiai populáció vonulási időzítését és útvonalait, valamint összehasonlítsuk a populáció tavaszi és őszi vonulása közötti időtartambeli különbséget. Megállapítottuk, hogy a tavaszi vonulás (79 ± 12 nap) több mint kétszer annyi ideig tartott ugyanazon távolság megtétele, mint az őszi (35 ± 7 nap). Ezt a vonulási időtartambeli különbséget főként a tavasszal eltöltött szignifikánsan több idő (59 ± 16 nap) és az őszi (23 ± 6 nap) szignifikánsan több megállóhely okozta. Azt feltételezzük, hogy ezek a ludak, amelyekről feltételezzük, hogy részben tőkeköltő állatok, teljes vonulási idejük közel háromnegyedét tavaszi pihenőhelyeken töltötték, hogy energiát gyűjtsenek a szaporodásba való végső befektetéshez, bár nem vethetjük el azt a hipotézist, hogy a tavaszi olvadás időzítése is hozzájárult a pihenő időtartamához. Ősszel a költőhelyeken elegendő energiatartalékot szereztek be ahhoz, hogy szinte megállás nélkül elérjék Északkelet-Kína pihenőhelyeit, ami csökkentette az őszi pihenőidőt, és gyorsabb őszi vonulást eredményezett, mint tavasszal.
KIADVÁNY ELÉRHETŐ:
https://doi.org/10.1186/s40657-019-0157-6
