Folyóirat:Globális ökológia és természetvédelem, 49. kötet, 2024. január, e02802
Faj:a nagy fehérhomlokú lúd és a vetési lúd
Absztrakt:
A Poyang-tóban, a kelet-ázsiai-ausztrálázsiai vándorlási útvonal legnagyobb és egyik legfontosabb telelőhelyén, a Carex (Carex cinerascens Kük) rétek biztosítják a telelő ludak elsődleges táplálékforrását. Az intenzívebb folyószabályozás és a gyakoribb szélsőséges éghajlati események, például az aszály miatt azonban a megfigyelési adatok arra utalnak, hogy a ludak vonulásának és a Carex fenológiájának szinkronizációja emberi beavatkozás nélkül nem fenntartható, ami nagy kockázatot jelent a táplálékhiányra a telelési időszakban. Következésképpen a jelenlegi természetvédelmi prioritás ezen a ramsari területen a nedves rétek javítására helyeződik át az optimális táplálékminőség biztosítása érdekében. A telelő ludak táplálékpreferenciáinak megértése kulcsfontosságú a hatékony nedves rétek kezeléséhez. Mivel a tápláléknövények növekedési szakasza és tápanyagtartalma a növényevők étrendjének kiválasztását befolyásoló döntő tényezők, ebben a tanulmányban a nagy fehér homlokú lúd (n = 84) és a vetési lúd (n = 34) táplálékkereső útvonalainak nyomon követésével mintát vettünk a preferált táplálékelemekből, hogy számszerűsítsük a „táplálékkereső ablakot” a növény magassága, fehérjeszintje és energiatartalma szempontjából. Továbbá, helyszíni mérések alapján összefüggéseket állapítottunk meg a Carex fenti három változója között. Az eredmények azt mutatják, hogy a ludak a 2,4 és 25,0 cm közötti magasságú, 13,9 és 25,2% közötti fehérjetartalmú, 1440,0 és 1813,6 KJ/100 g közötti energiatartalmú növényeket részesítik előnyben. Míg a növények energiatartalma a magassággal növekszik, a magasság-fehérjeszint kapcsolat negatív. Az ellentétes növekedési görbék természetvédelmi kihívást jelentenek a telelő ludak mennyiségi és minőségi igényei közötti kényes egyensúly fenntartása érdekében. A Carex rétek kezelésének, például a kaszálásnak, a beavatkozások időzítésének optimalizálására kell összpontosítania az energiaellátás maximalizálása érdekében, miközben fenntartja a megfelelő fehérjeszintet a madarak hosszú távú egészségi állapota, szaporodása és túlélése érdekében.
