A vízállás befolyásolja a veszélyeztetett vándorló vízimadarak optimális táplálkozóhelyeinek elérhetőségét

Folyóirat:Ökológia és evolúció, 7(23). szám, 10440–10450. oldal.

Faj (madár):Nagy lilik (Anser albifrons), asszuáni lúd (Anser cygnoides)

Absztrakt:

A Poyang-tó kiterjedt, rövid életű vizes élőhelyei, melyeket a vízszint drámai szezonális változásai hoztak létre, a vándorló récék fő telelőhelyét alkotják Kínában. A vizes élőhelyek területének elmúlt 15 évben bekövetkezett csökkenése vezetett egy Poyang-gát építésére irányuló javaslatokhoz, hogy megtartsák a tó magas téli vízszintjét. A természetes hidrológiai rendszer megváltoztatása hatással lesz a vízimadarakra, amelyek a táplálék elérhetősége és hozzáférhetősége tekintetében a vízszintváltozásoktól függenek. Két eltérő táplálkozási viselkedésű lúdfajt (nagy lilik, Anser albifrons [legeltető faj] és hattyúlibák, Anser cygnoides [gumós faj]) követtünk nyomon két eltérő vízállású télen (folyamatos visszaesés 2015-ben; tartós magas vízállás 2016-ban, hasonló a Poyang-gát után előrejelzettekhez), és vizsgáltuk a vízszintváltozás hatását az élőhelyválasztásukra a növényzet és a tengerszint feletti magasság alapján. 2015-ben a lilik kiterjedten kihasználták a sorozatosan kialakult iszaplapokat, rövid, tápláló fűféléken táplálkozva, míg a hattyúlibák a vízpart mentén ástak aljzatot gumók után kutatva. Ez a kritikus dinamikus ökoton fokozatosan teszi kitetté a víz alatti táplálékot, és támogatja a korai stádiumú pázsitfűfélék növekedését a vízszint visszaesése során. 2016-ban, a tartósan magas vízállás idején mindkét faj iszapos területeket választott, de nagyobb mértékben olyan élőhelyeket is, ahol régebb óta fennálló szezonális pázsitfűfélék gyepei vannak, mivel a gumókhoz és az új pázsitfűfélék növekedéséhez való hozzáférés korlátozott volt a magas vízállás miatt. A régebb óta fennálló pázsitfűfélék kevésbé energetikailag jövedelmező táplálékot kínálnak mindkét faj számára. A megfelelő élőhelyek jelentős csökkenése és a kevésbé jövedelmező táplálékhelyekre való korlátozása a magasabb vízszint miatt valószínűleg csökkenti a libák azon képességét, hogy elegendő zsírraktárat halmozzanak fel a vándorláshoz, ami potenciálisan áthúzódó hatással lehet a későbbi túlélésre és szaporodásra. Eredményeink azt sugallják, hogy a Poyang-tó magas vízszintjét nyáron meg kell tartani, de hagyni kell fokozatosan visszahúzódni, új területeket téve ki a tél folyamán, hogy a vízimadarak minden táplálkozási csoportjából hozzáférést biztosítsanak.